9. fejezet

 - Jason! Te meg mi a fenét keresel itt? – kiáltok kétségbeesetten a fához kötött barátomhoz rohanva.

 - Szia, neked is, én is örülök a találkozásnak, de ahelyett, hogy itt csodálkozol, segíthetnél lejönni! Tudod, nem túl kellemes fejjel lefelé lógni. Teljesen a fejembe száll a vér – dünnyögi unottan Jason.

 - Miért nem szabadítod ki magad, hülye gyerek? – lép előre Derek.

 - És mégis hogyan, idióta? Harapjam el a kötelet?

 - Láttál már csomót? – vonja fel a szemöldökét Derek.

 - Képzeld, igen. De ha kikötöm magam, fejre esek, te vadbarom! 

 - Jaj, már! Álljatok le! – kiáltok.

 Derek unottan odalép Jason mellé, és egy mozdulattal elvágja a kötelet lándzsájával. Jason szerencsére nem fejre esik, hanem csak a hátára, én még is hangosat sikítok ijedtemben.

 - Te egy állat vagy, Jason! Te meg mit óbégatsz? Félsz? – kérdezi Derek, és elkezdi újrakötni a csapdát.

 - Jól vagy? - segítem fel Jasont.

 - Persze, persze. Figyelj! Beszélhetnénk négy szem közt? – fordul felém.

 - Ó, hagyd csak! Mint ha itt sem lennék! Csak nyugodtan turbékoljatok! – legyint Derek, hátra sem fordulva.

 - Mi? – kiáltok kétségbeesetten.

 - Nem, nem! Erről szó sincs! – rázza a fejét hevesen Jason.

 - Akkor mit akarsz? – kiáltok idegesen – És egyáltalán mi a szart keresel itt?

 - Téged – sóhajt Jason – Tudom, hogy haragban vagyunk…

 - Akkor maradjunk is ennyiben – biccentek mérgesen.

 - Nem, Angel! Nem szakítok meg csak így egy tíz éves barátságot!

 - Ehhez képest gondolkodás nélkül rávágtad, hogy szeretsz! – kiáltok.

 - Hohó! Mit nem hallok? Miért nincs a közelben popcorn? – hallom Derek hangját.

 - Menjünk innen! Ez nem tartozik senkire! – ragadja meg Jason a kezem, én pedig kirántom a szorításából.

 - Jaj, ugyan! Derek már úgyis mindent tud! Ugye, Derek?

 - Már is ilyen nagy puszipajtások lettetek? – kérdi karba tett kézzel Jason.

 - Miért, talán féltékeny vagy? – teszem csípőmre a kezem.

 - Erre az idiótára? Ugyan!

 - Talán mégsem vagyok erre, annyira kíváncsi. Még a végén elpattan az egyik erem – fordul meg idegesen Derek.

 - Jól van. Gyere, beszéljünk máshol – int Jason.

 Mérgesen utánamegyek. Semmi kedvem sincsen vele beszélgetni, de muszáj lenne ezt lerendeznünk valahogy. Talán ő is segíthet békét hozni erre a világra. Minél többen vagyunk, annál jobb.

 - Apámnak az a terve, hogy a legközelebbi városokat észrevétlenül bevegyék és elpusztítsák – kezdi Jason.

 - Ezzel nem mondasz újat. De mit akarsz tenni? – kérdem.

 - Valahogy fel kell készítenünk néhány várost a közelgő csatára. Nem szabad hagynunk, hogy az aktivisták nyerjenek. 

 Az utolsó, egy számomra eléggé meglepő mondat volt Jason részéről. Vajon minek köszönheti ezt a hirtelen váltást?

 - De ezzel akár apád életét is kockára tehetjük! – szólok meglepődve.

 - Tudom – bólint - De ő is kockára tette a te életedet, és még mindig az a terve, hogy megtalál, és megöl!

 - Jason! Nyugodj meg! – simítom meg a vállát.

 - Mi van, ha nem sikerül elhitetnünk a városokkal, hogy készülnek megölni őket? – kérdezi kétségbeesetten Jason.

 - Márpedig muszáj lesz, ha életben akarnak maradni. Viszont Mr. Craw serege nagyon erős. Nem tudom, hogy fog menni a háború.

 - Több városnak kell összefognia ellene! Tudom, hogy győzhetünk.

 - Nagyon remélem, Jason – biccentek – És mi a terv? Hová tartanak?

 - Hoztam egy iránytűt! Észak felé van egy Meola nevű város. Az a következő úti cél – mondja az iránytűt mutatva – Pár nap múlva, ha már erősödnek a diákok elindulnak, és úgy, mint a mi városunkban, felégetik az összes templomot, és betörnek majd az épületekbe is. Arra gondoltam, hogy várhatnák őket egy kész hadsereggel!

 - És mi van, ha változik az akció? Ha egy másik városra vetik rá magukat?

 - Kötve hiszem. Apám mindig az elgondolásai szerint cselekszik. Nem is számít rá, hogy ott majd készülnek az érkezésre, és egy fegyveres háborúval fogadják.

 - Mi van, ha észreveszi, hogy nem vagy a táborban?

 - Nem tudom, de nem is érdekel. Most az a legfontosabb, hogy felkészüljünk!

 Bólintok, és megszorítom a kezét. Nagyon bátran cselekszik most. Nem tudom, hogy én ezt tenném e a saját apámmal egy ilyen helyzetben. Szinte már el is illant a haragom.